...Fajleírás

Mit is mondhatnék még a vérfarkasokról?
A Howling Forest vérfarkasai alapvetően barátságosak. Természetes ösztöneik vannak, ragadozók, csakúgy, mint a többi vérfarkas. Teliholdkor átalakulnak, ilyenkor nem tudják magukat kontrollálni, a legtöbb átváltoztatás és emberölés ilyenkor történik.
Kissé impulzívak, könnyen felhergelhetők, a fiatalok gyakran keverednek verekedésekbe.
A legfontosabb, amit el kell róluk mondani (tekintve, hogy szerintem mindenki ismeri a vérfarkasokat, ez az egyetlen, ami újdonság lehet), az az, hogy a vérfarkas kissé mintha kettős személyiségű lenne. Ez alatt olyan jelentekre gondolok, mint ez:

"Kényelmetlenül éreztem magam ennyire közel a csajhoz, de azt tisztán kivettem, hogy a farkasom izgatottan járkál fel-alá, mintha be lenne zárva egy ketrecbe. Éreztem, hogy legszívesebben kinyújtózna, hogy kitörhessen a börtönéből, de muszáj volt visszafognom. Ha nem teszem, annak biztosan nem lesz jó vége. A farkas egyre izgatottabb lett, egészen a bőröm alatt éreztem."
"Amint megéreztem a vérem szagát, a farkasom felkapta a fejét, és morogni kezdett, aztán macskamód járkálni kezdett egy vonal mentén. Izgatott volt, szeretett volna végre kívül lenni, húsba és csontba harapni, vért ontani. Én is az voltam, de muszáj volt kontrollálnom magam. Nem tudhatják meg ki vagyok... A következő ütés az arcomba csapódott, kicsit meg is szédültem tőle. A farkasom csak erre a pillanatra várt: Megindult kifelé, és teljes erővel nekem csapódott belülről. A bundája a bőröm alját csiklandozta, éreztem hogy ott van, nagyon közel. Csontjaim ropogtak, olyan érzés volt, mintha nem férnék bele a saját bőrömbe. Felordítottam, mikor az ujjam végén előbújtak a karmok, ökölbe szorítottam a kezem. Térdre estem. A gerincem is ropogott, talán még el is tört menet közben.. Ekkor éreztem a megkönnyebbülést. Az emberi bőröm úgy szakadt le rólam, mintha valami vékony kis fóliával lettem volna szorosan összecsomagolva, amit sikerült eltépnem. Felnyüszítettem megkönnyebbülésemben. Aztán kinyitottam a szemem, és felálltam. Lenéztem a kis szarkupacra, és elvigyorodtam, mikor megláttam a rettegést az arcán.
- Ó, igen... Ez érdekesnek ígérkezik.. - vigyorodtam el. "

Tehát, mint a szemléltetés is mutatja, ilyenre gondolok. Ha nagyobb érzelmi behatás éri a vérfarkasod, a farkasod megjelenik, érdeklődik a külvilág iránt. Mintha a vérfarkasod emberi alakjába lenne zárva. Farkasként ilyen nincs: Gyakorlatilag megosztoznak.
Leginkább így tudom elmagyarázni: A vérfarkas-alak az ösztön, a tömör természetesség, az emberi alak a földhözragadtság, a gondolkodás. Amikor ember vagy, az ész átveszi az uralmat az ösztön felett, de az ösztön soha nem tud teljesen győzedelmeskedni. Ezért van, hogy farkasként Te vagy a farkas, emberként pedig a farkas a testedben bujkál, mint valami szörnyeteg.