.Erdőszéle

Mosolyogva elköszöntem mindkettejüktől, majd bekapcsoltam a telefonom fülesét, és dúdolva hazamentem. Ideje már...késő van. Amint hazaértem, megdédelgettem a kutyát, leültem az asztalomhoz és szorgosan írni kezdtem a dokumentumomba. A mai nap eseményeimet, meg az újdonságot amit megtudtam a vérfarkasokról. Egyszer még hasznos lesz... Kész, gyors becsúsztattam az ágyam alá, majd fáradtan eldőltem és olvasni kezdtem, miközben Tyson bundáját simogattam.

// Én is köszönöm //

Elbúcsúztam Derektől, és éppen akkor megcsörrent a zsebemben a telefonom. De jó..-Apám hív...Mennem kell haza.Már biztos aggódik hogy idáig el voltam otthonról...Szia.-mondtam egy kínos mosollyal Floranak majd a vállamra dobtam a táskám és gyors léptekkel távoztam. Tényleg későre járt már...Otthon bevetődtem az ágyba miután köszöntem apának és a párnába fúrtam az arcom. A mai nap eseményein gondolkoztam. Azon, hogy órákig beszélgettem két vérfarkassal, sőt, meg is kedveltem őket majd élve hagytam őket távozni. És az is megfordult a fejemben hogy nem akarok vadász lenni...De persze ez még ráér...Csak azt remélem hogy nem mostanában kell vadászatra mennem.

Farkasom mocorogni kezdett, már megint. Hát, szerintem a traccspartinak itt vége...
- Elég késő van már, szóval azt hiszem, én megyek.. - mosolyodtam el, közben visszakacsintottam Florára. - Jók legyetek, aztán nehogy valami megegyen titeket hazafele.. - vigyorogtam, aztán Szekhmettel elindultam, és mikor kikerültem a látóterükből, a fák közé mentem. Átváltoztam. Karmaim áttörték ujjaim végét, fogaim kihegyesedtek, fejem megnyúlt, gerincem meghosszabbodott. Emberi bőröm úgy szakadt le rólam, mint valami kabát, a ruháimmal együtt. Hupsz, elfelejtettem levenni. Sebaj, majd varratok újat, hazafelé meg majd megyek melegítőben... Sokkal jobban láttam, hallottam és éreztem mindent. Jó volt végre kiengedni a farkasomat, elégedetten nyújtóztam ki. Kilopóztam a bokrok széléig, ahol a lányok álltak, felmásztam a fára, és kiültem az egyik ágra. Figyeltem őket egy darabig, majd Szekhmet felmorogott alattam, kissé pipa volt a vacsi elhúzása miatt. Elvigyorodtam, aztán leugrottam a fáról, és befutottunk az erdőbe. Valahol van itt néhány szarvas...

//Köszöntem a játékot! :3 //

Sikerült röhögőgörcsöt kapnom nekem is. Hehe...jó brutális vicc volt. Jézusom, majdnem bedőltem neki... -Ezz... - nyögtem ki két nevetés között. Végül aztán összeszedtem magam és sokatmondóan vigyorogva Vanessára néztem. Áá, peersze hogy tudta. Azért vágott olyan képet..
- Jó volt - kacsintottam Derekre. De komolyan, hogy lehet kitalálni ilyet? Már ha egyáltalán biztos hogy csak kitalált...Huhh, de hülye vagyok, csak egy pillanatra mintha...nem, mindegy.

Mérgesen néztem rá amiért ilyen beteg tréfát űzött velünk. De természetesen ÉN nem dőltem be neki! Egy pillanatra sem vettem komolyan. Tudtam hogy ilyen nem lehet. Ez egyértelmű. Ugyan ki hinne el egy ilyen átlátszó tréfát...Hah! ÉN biztos nem. Aztán látva a belőle kitörő röhögő görcsöt én sem tudtam megállni hogy ne nevessem el magam.-Mert szar színész is vagy...Mindvégig tudtam hogy ez csak egy rossz vicc-mondtam és visszanyújtottam a papírt neki. Próbáltam megint komoly lenni, és megértetni vele hogy ez egyáltalán nem volt jó vicc, de ahogy nevetett nekem is nevetnem kellett. Vajon mi olyan nagyon vicces?

Farkasom belül megszakadt a röhögéstől. Hát igen. Mostanában kissé elhanyagoltam, de ez a baromi tréfa még őt is felkeltette mély álmából. Most épp inkább volt hiéna mint farkas, de sebaj, elnézem neki. Az egyetlen baj, hogy most vethetem be az önuralmam....
- Még szép. Egy vezérigazgató legyen mindenre felkészült, nem igaz? - kérdeztem vigyorogva, aztán mikor Vanessa bedobta a törcsit, hangos nevetésben törtem ki.
- Ilyen.. Komolyan.. Nincs... - fogtam a hasam a nevetéstől. - Állítólag szar... Színész vagyok... - csukladoztam a röhögéstől, aztán igyekeztem kissé lenyugtatni magam. Fújtam egyet, a tárdemre támaszkodtam, és próbáltam csillapítani a röhögést. - Azt mondják, szarul színészkedem, de... Áh, ez most teljesen megcáfolta ezt az elméletet. Ne mondjátok már hogy bevettétek! - nevettem fel ismét. Szekhmet vidáman ugrálta körbe a lányokat, érezte a jókedv-löketet. Folyt a könnyem, levegőt már alig kaptam. Ez kész... Vanessa arca annyira beleégett a fejembe, hogy még csukott szemmel is azon röhögtem. Tutira bevette.. Flora inkább zavarban volt, talán nem tudta hogy most higgyen-e a fülének vagy ne.. Aztán muszáj volt előhozakodnom az önkontrollal, mert kedves farkasénem kiszagolta, hogy éppen nem bírok se mozdulni, se levegőt venni, és valószínűleg ellenállni se, úgyhogy megpróbált kitörni. Szerencsére időben megfékeztem, a bundája csak megcsiklandozta a bőröm alját. Megköszörültem a torkom, felegyenesedtem, a fának dőltem, lehunytam a szemem, vettem pár nagy levegőt, próbáltam visszaállítani lelki békém... Ekkor megint betört szemeim elé Vanessa arca. Egy visszatartott röhögőgörcs után végre képes voltam levegőt venni, viselkedni, és a farkasomat rendre teremteni. Még jó, hogy csukott szemmel röhögtem, különben látszott volna hogy jégkéken világít a szemem. Talán nem látszott, nem igaz? Persze ő odabent elégedetlenül morgott, és összegömbölyödött a nagy, mélykék szaténpárnáján. Fél szemével folyamatosan figyelt. Ma muszáj lesz kiengednem, mert holnap már bajok lesznek vele...
- Hah, ez jó volt.. - szusszantam, és fájó hasizmaimat nyomogattam. - Komolyan mondom, szerintem már egy éve nem röhögtem ilyen jót.. - vigyorogtam, de közben folyamatosan pislogtam befelé is, hogy a fekete bundás ne próbáljon rakoncátlankodni. Két vadász előtt nem biztos hogy jól sülne el, pláne a "kis" poénom után...

Jéézusom ennek szerződése is van... Na jó, még ha vicc is, valami nincs rendben a fejében. Agyára ment a híresség vagy nem tudom... Zavartan felnevettem és Vanessa mellé léptem - Had nézzem csak... - néztem rá az iratra. Úgy-ahogy elolvastam, aztán elvigyorodtam - Te mindenre felkészültél, Derek.. - nevettem el magamat. Szép, hivatalosan megírt szerződés. Mintha komoly lenne. Tuti, hogy csak blöfföl. Legalábbis remélem... amúgy érdekes a helyzet. Vanessa mintha..kiborult volna, vagy leplezné. De én se fogok aláírni semmit..ki tudja... az apró betűs részre kell mindig a legjobban figyelni. Toporogtam egy kicsit, most épp mást nem tudtam csinálni. Megsimogattam Szekhmet fejét, aki közelebb jött. Legközelebb tényleg hozom a kutyámat..vele valamiért magabiztosabb vagyok ilyen helyzetekben

Visszanyeltem egy: Te beteg vaaagy!! kiáltást, és játszottam tovább. Biztos nincs ilyen szobája...Csak hülyül...Nem lehet neki ilyen szobája..Ezt mondogattam magamban, közben viszonylag diplomatikus válaszon járt az agyam több-kevesebb sikerrel. (Főleg kevesebbel). -Titoktartási szerződés?-néztem rá felhúzott szemöldökkel, amolyan: "Te most ugratsz?" nézéssel és kikaptam a kezéből a nyomtatványt. Honnan szedi elő az ilyesmiket? Magánál hordja mindenhova? Na fene...Elkezdtem átböngészni az ott írottakat. Egyáltalán minek nézem meg? Ez az egész csak átverés. Nincs olyan hogy szado-mazo eszközökkel teli szobát rendezne be valaki és oda még látogatót is vinne fel...Biztos előre felkészült az ilyen beteg viccekre, azért a szerződés is. Ami biztos mindenféle hülyeségekkel van tele...HOGY MI?! Majdnem felkiáltottam miközben olvastam. Ez képes lenne kiperelni minket a gatyánkból is ha eljár a szánk....Na nem! Ebbe nem megyek bele.-Nem írok alá semmiféle szerződést-mondtam felhúzott állal. Amúgy sem érdekel a kis titka

- Ti.. Jézus.. - nevettem fel, aztán hirtelen abbahagytam. Hát akkor játsszunk! Kiült a "köcsögvigyor" az arcomra.
- De még mennyire hogy jó.. Ha ti azt tudnátok.. - nevettem. - Hát, hogy őszinte legyek, nézelődőket nem igazán szoktam ott fogadni, de ez alkalommal talán kivételt tehetek.. - dőltem neki egy közeli fának, miközben őket néztem, és vigyorogtam. Közben a vérfarkasfiú rámnézett, és amikor minkét lány háttal állt neki, elvigyorodott, aztán befutott a sűrűbe. Ó, egy támogató..
- Előtte viszont... Alá kéne írni egy titoktartási szerződést... - piszkáltam a körmöm, aztán előkaptam az ingzsebemből egy ilyen szerződést és egy tollat.Most mivan? Pont az ilyen titokkiderülős esetekre kell, bár most azt hiszem inkább csak az átverés mértékét növeli.. Nagy szemekkel rájuk néztem, valahol a kérdő tekintet és a közömbös tekintet határán.
Van egy olyan érzésem, hogy ez vicces lesz...

- Rendben - köszöntem el mosolyogva a farkastól, aztán Derek szavaira figyeltem. Kellett egy kis idő mire leesett... Hogy...mi?! Remélem csak viccel....bár nem úgy tűnik. Ez..beteg. Lehet nem is kéne itt lennem...ezt a gondolatot gyors elűztem a fejemből, de azért idegesen ránéztem a telefonom órájára. Hülyeség..nem vagyok gyáva. Vanessa is valahogy így gondolkodhatott, mert elég furcsán nevetett...Kényszeredetten elvigyorodtam. Ez még képes rá és tényleg megmutatja. - Érdekes... nagyon jó lehet - ismételtem meg nevetve. - Kemény.. - állapítottam meg vigyorogva. De jó hogy eljöttem ma este otthonról... Miket meg nem tudok. Már ha van benne valami.

idegesen felnevettem majd megkönnyebbülten sóhajtottam mikor megnyugtatott hogy nem kínzókamra. Aztán ami ezután jött az felért egy újabb sokkal, és inkább visszasírtam a kínzókamra gondolatát. Hogy szado-mazo micsoda?! Tudatalattim ordibált velem hogy most húzzam el a csíkot na de nem lehetek ennyire gyáva! Eddig elkerekedett szemmel bámultam rá (mint láttam Floratól sem telt több) most pedig megráztam a fejem hogy elűzzem a kelletlen képeket a gondolatomból.-Nagyon jó lehet!-mondtam enyhe hisztérikus kacajjal párosítva-Megmutatod?-kérdeztem kihívó arccal majd újra elnevettem magam. Dehogy gondolom komolyan...Remélem ezúttal is veszi a lapot és poénnak veszi amit mondok...

Hangosan felkacagtam. Ó igen, az arckifejezésük mindent megért...
- Na, azért ennyire ne vegyétek szó szerint. Azt mondtam, az van a legközelebb.. - nevettem, aztán halálkomoly arccal rájuk néztem. - Igazából egy szado-mazo kellékekkel felszerelt szobám van, aminek a fala tintakék, láncok, korbácsok, pálcák, kötelek lógnak a falon, a szekrények meg teli vannak mindenféle dolgokkal. Általában megfűzöm az erősebb csajokat, és rajtuk uralkodok. Ha már nem bírják, váltok egy újabbra. Meg egy újabbra. - mondtam, és igyekeztem nem elröhögni magam. Még jó, hogy a komoly ábrázatot gyakorlom egy ideje.

- Én se szeretnék... De azt hiszem, mennem kell, a szarvasok nemsokára kibújnak nappali rejtekükből.. - mosolyodtam el.

Mivan? Jól értettem, hogy...kínzókamra? Biztos csak viccel...bár nem úgy tűnt. - Kínzókamra? - néztem rá, aztán zavarodottan felnevettem. El tudnám képzelni milyen...áhh, fura. Nem lehet, hogy...nyugalom. Szerencsére nem látszódott rajtam mit gondolok. Vanessán se nagyon.. Aztán újra a farkashoz fordultam kedvesen
- Ez igazán helyes gondolkodás. Én is így vagyok vele. Mármint..hogy nem tudnék ölni. - mondtam, és elgondolkodtam. Pedig az tényleg fura egy vadásztól...épp ezért próbálom titkolni, és eddig sikerült is. Nagyjából..

Felnevettem Derek válaszára. Kínzókamra...haha!...aztán...mintha kezdtem volna úgy érezni hogy ez most nem vicc volt. Na neee! Oda viszi a szerencsétlen áldozatokat? Nem akadok ki..Nem akadok ki...Elszámoltam tízig....Aztán mikor nullához értem...Újra elszámoltam tízig? Csak azután néztem rá.-És milyen kínzókamrád van? Középkori? Esetleg modern?-kérdeztem kicsit kínos vigyorral. De nem akadtam ki! De nem ám! Közben eljutott a tudatomig hogy ez a....teremtmény amiről azt tanították nekem hogy kegyetlen szörnyeteg, épp most jelentette ki hogy sosem lenne képes embert ölni. Kezdtem úgy érezni, hogy az eddigi világszemléletem erőteljesen megingott. Hiszen itt van egy...azaz most már biztos hogy két farkas a közvetlen közelemben, és nincs vérengzés, még talán kicsit el is engedtem magam (a kínzókamra ellenére). És ha hazamegyek mégis azzal kell újra szembesülnöm hogy "nem tehetek mást" minthogy azt teszem amit mondanak....

- Jaja, pont a kínzókamra. - vigyorogtam gonoszul. Kíváncsi voltam a fejére.. Figyeltem tovább a két beszélgetőt. Még jó, hogy Vanessa ennyire talpraesett. Talán nem fut el sikítva, nemigaz? Persze a kínzókamra is csak féligazság, de hát az már egy fél..

- Hát, csak így gondolom, hogy ezt tenném. Még nem álltam ekkora döntés elé szerencsére. Úgy vagyok vele, hogy első teliholdamkor is inkább csukjanak be valahova minthogy emberre támadjak. - csóváltam meg a fejem. - Sose tudnék azzal a tudattal élni, hogy valakit megöltem, vagy legalábbis majdnem... - mondtam szomorúan.

Elnevettem magam rajtuk, aztán elkomolyodtam. Értelmes farkas..vagyis gyerek. Érdeklődve hallgattam, majd Vanessára néztem. Szegény... nekem úgy 10 éves koromig legalább nyugtom volt. Aztán...minden megváltozott, sajnos.
- Igaza van, sajna nem mi döntjük el, hogy mit szeretnénk. Persze ha lenne gyerekem, ha akarna se lehetne vadász... Az apám meg valamennyire tudja mit gondolok erről, de akkor sincs választásom. - na igen. Ha még jobban ellenkeznék, akkor meg bezárna szobámba, mert tudja, hogy mennyire nem bírok tétlenül maradni... de ő azt hiszi, hogy az a helyes amit ő gondol. Csak jót akar a maga módján... Felsóhajtottam. Mindegy, úgyse fogok vérfarkasra támadni. Remélem nem kerül sor rá, hogy muszáj legyen...
- A vadászathoz meg sok sikert - mosolyodtam el

Jót mosolyogtam a saját tréfámon na meg büszke is voltam hogy vette a poént és nem harapta le a fejem...szó szerint!- na és melyik volt közel? A kínzókamra?-vigyorogtam tovább.- Ugye tudod hogy addig foglak faggatni míg el nem árulod? Hidd el erős az idegzetem ennyit csak elbír.-viccelődtem, lazán oldalba böktem könyökömmel. Aztán újra Floraékra terelődött a figyelmem. Nem öröklődik....hát persze hogy nem...-Többnyire nincs sok választásunk. Így nevelnek, meg nem kérdezik hogy mi mit akarunk. És ha a nevelést így kezdik akkor a legtöbbünk bele sem gondol milyen is lehet másként élni. Az én szüleimet is erre képezték, mást nem is ismertek. Nem haragszom rájuk hogy engem is kiképeztek...Védeni próbálnak...-mondtam halkan miközben a földet bámultam.-Te honnan tudod hogy másmilyen körülmények között mit tennél?-emeltem a tekintetem a fiatal vérfarkasra

Lehidaltam. Ez a csaj tud viccelődni... Röhögőgörcsben törtem ki.
- Ó Vanessa, a lelkembe látsz. - vigyorogtam, miközben a könnyeimet törölgettem. - Otthon a kínzókambámban tevékenykedek, közben Alkonyatot nézek, ha időm hagyja, kutyákat nevelgetek, és a szőrös seggem próbálom leborotválni. A melegség az egyetlen amivel melléfogtál.. - nevettem. - Amúgy nem, de majdnem. Az egyik már langyos volt.. - vigyorogtam kajánul. Ha kitalálja, komolyan megjutalmazom..

Felnevettem mikor hallottam hogy a vadász milyen kérdéseket tesz fel az Ulfricomnak.
- El se tudod képzelni milyen. Annyira más, mégis én vagyok.. - mosolyodtam el. - Felemelő érzés, ahogy futsz az erdőben, és szinte alig hallod a lépteidet... Meg persze a vadászat is nagyon élvezetes lehet. Ma megyek el az első vadászatomra, már nagyon izgulok.. A szüleim mindig azt mondták, hogy életem első leterített szarvasa után csak azt fogok enni.. - kuncogtam fel. - De miért akarják ennyire, hogy az legyél? A vadászat nem öröklődik, mint a farkaslét, szóval.... Nem értem. Ha vadász lennék, én akkor is hagynám a lányom vagy fiam dönteni. Meghatározza az életüket ez a lépés, és ha úgy látnám, hogy csak elszúrná az életüket, inkább hagynám.. - tűnődtem.

Fél füllel hallgattam ahogy beszélgetnek. Mivan? Majdnem elnevettem magam Vanessán és Derek arckifejezésén, aztán visszafordultam a farkashoz és elmosolyodtam. Aranyos..
- Értem. Hát, nem tudom milyen farkasnak lenni, de... remélem minden okés - néztem rá bátorítóan. Nehéz lehet.. - Apám is vadász, nekem is annak kell lennem..nem tudok mit tenni - húztam el a számat. Annál jobban szeretem apámat, hogy megtagadjam a kéréseit..nem tehetem meg vele

Hmmm...vagyok olyan gonosz hogy tovább faggassam? Elgondolkodtam egy kicsit... Naná!-Lássuk csak...szõrös a segged? Otthon az Alkonyat filmeken bõgsz és Team Jacobos fanpólóban feszítesz? Internetes neveldékkel játszol? Otthon titokban kínzókamràt üzemeltetsz? MELEG VAGY??-zúdítottam rá a borzalmas titok lehetõségeket amik hirtelen beugrottak. Ha megunja remélhetõleg elmondja. Közben elfojtottam a feltörni készülõ nevetésemet hogy halljam mit beszél Flora és a farkas

- Nono! - vigyorogtam. - Ennyire ne legyél akaratos. Nem mondom el. És igen, van annyira durva.. Esetleg tippelgethetsz, ha eltalálod, tiéd a nyeremény, ha nem, nem mondom el. - vigyorogtam. - A farkas miatt ne aggódj, nem fogja bántani. - mondtam neki halkan, mikor láttam hogy a farkast figyeli.

- Értem.. - mondtam. Füleim szomorúan hátracsaptam. - De miért kényszerítenek valamire, amit nem akarsz? Igaz, jöhetnék én is a farkassággal, de én ezzel születtem, de akkor se akarnék változtatni, ha tudnék.. - mosolyodtam el. Érdekes lány. Látszik rajta hogy nem szeret vadász lenni, és nem értem, akkor miért kényszerítették bele..

Érdeklődve figyeltem őket. Titok... azokat csípem. Rossz titok... Talán Vanessa ki tudja szedni belőle - gondoltam vigyorogva, ám ekkor odalépett hozzám a farkas. Hm..fiatal kora ellenére jó magas. Kissé szomorúan rámosolyogtam
- Nem akartam vadász lenni. Kényszerítettek - feleltem neki. Hát...igazságtalanság.

Közelebb léptem Derekhez. Most kìváncsivá tett. -ha már elkezdted akkor ne tereld el a témát. Annyira nem lehet durva. Vagy most direkt húzod az agyunkat hogy aztán végül kiderüljön hogy van egy anyajegy a kisujjadon?- kérdeztem viccelõdve, kérdõ tekintettel. Aztán bisszavettem kicsit mikor a farkas elindult csak úgy Flora felé. Feszülten figyeltem õket.

- Hm.. Erről.. Ezt inkább hagyjuk. - mosolyogtam. - Sok titkom van, de azok azért titkok.. Nem igazán.. Jó titkok. - vigyorodtam el. Na igen. Szegények, nem is tudnák hol keressék a leesett állukat... Farkas barátunk eközben Florát nézegette. Fura lehetett olyan vadásszal összefutni aki nem akarja őt megölni... Elindult Flora felé, én utána indultam, de aztán megállt, hátranézett rám, és megrázta a fejét. Ott maradtam ahol vagyok. Nem akar galibát.
- Miért lettél te más vadász? - kérdezte halkan, mikor odaért elé.

Nevettem egy jót aztán ismét koncentráltam. Mit titkolhat?
- Na ez jó kérdés... - a paparazzókban az a legrosszabb, hogy szinte mindent ki tudnak deríteni az emberről..gondolom. Hűű, a naplóm de boldog lesz ha a mai nap eseményeit leírom. Pff...dehogyis, nincs naplóm.
- Nem szólok egy szót se - ígértem meg, majd a farkasra sandítottam. Vajon mit érezhet most, hogy vérfarkas lett belőle?