.Erdőszéle

Komoly akartam maradni de a borotválkozós poénon hangosan felnevettem.-Kihagytál egy foltot- mondtam tovább röhögve. Aztán mikor már õ sem nevetett elkomolyodtam. Mi lehet az a nagy titok?-mi az amit a paparazzik nem tudnak a híres Derek Hale-röl? -kérdeztem meglepetten.
-természetesen a szavamat adom. Nincs most szükségem rá hogy megbüntessenek-mondtam kicsit fájdalmas arccal mikor belegondoltam mi lenne ha...de nem, nem lesz baj ebben most biztos vagyok. Elfolytottam egy mosolyt mikor a farkas újra megszólalt. Miért látom én is aranyosnak? Ez nem jellemzõ rám.

- Amivel akarod. Hárman vagyunk itt, illetve négyen, de azt hiszem, a mi kis barátunk nem fog kotyogni, ugye? - néztem kérdőn a farkasra, aki hevesen bólogatni kezdett.
Aztán elvigyorodtam, mikor azt mondta, egyértelműen vérfarkas vagyok.
- Mégis mitől ilyen egyértelmű? Direkt megborotválkoztam reggel.. - nevettem fel. - A paparazzik annyira nem izgatnak. Ha csak a negyedét tudnák annak amilyen igazából vagyok, meg amit csinálok ha nem látnak, sírva menekülnének el.. - nevettem még hangosabban. Hát igen. Kellemes kis életem van.. He-he.. Letörölgettem a könnyet a szemem sarkából.
- Na jó. Mindenki leteszi a nagyesküt. Ez a tali titokban marad, plusz minden ami itt történt. - mondtam, miközben feltápászkodtam. Szekhmet nagyot nyújtózott, a vérfarkas pedig követte a példám. Látszott hogy beleszokott a dologba, stabilan állt két lábon.
- Én is ígérem hogy tartom a szám.. - bólintott szelíden.

Figyelmesen hallgattam őket. Hát igen... tuti, hogy vérfarkas Derek is. Vagyis nem tuti, csak... De végülis nem mindegy?
- Igazad van, egyetértek... de.. áhh, mindegy - vontam meg a vállam. Ez van, ezt kell elviselni. De ne várják el, hogy bele is törődjek. Mosolyogtam egyet a farkason, majd Vanessához fordultam - Természetesen nem. De örülnék ha az én...őő..véleményem erről, amit mondtam is köztünk maradna - néztem rá. Apám már ettől is kiakadna, ha megtudná. Egy vadásznak nem így kéne gondolkoznia. Tétlenül járkáltam kicsit, majd nekitámaszkodtam egy fának.

Idegesen beletúrtam a hajamba. Legszivesebben hisztérikusan toporzékolni kezdtem volna. Tudtam hogy baromira igazuk van de a fenébe is! Nem hozhatok szégyent a családomra...-Mivel tudod garantálni hogy ez a kis...incidens nem tudódik ki?-kérdeztem és úgy döntöttem adok egy esélyt. Aztán megint kapcsoltam mikor Derek arról beszélt hogy nem tudjuk farkas-e vagy sem...rendben egy próbát megér-Mellesleg Derek teljesen egyértelmû hogy te is egy.....olyan vagy-mutattam a farkasra. Nem, nem volt egyértelmû de jól tudok blöffölni és egyre biztosabban tudtam hogy igazam lehet. -De semmi gond, nem szólok a paparazziknak- mondtam fölényes mosollyal....nos, azt hiszem már tudom mi a garancia arra hogy ez a nap köztünk marad. Már csak Flora miatt aggódtam. Kérdõn néztem rá- ugye te se szándékozol kikotyogni ezt?

Felnevettem mikor Vanessa rámkiáltott. Mindenesetre megálltam ott, és leültem a földre. Szekhmet egyik oldalamon, másikra a vérfarkas térdelt le.
- Igen Vanessa, tudom. Épp ezért nem kell megtudniuk.. - csóváltam meg a fejem. - Flora, látod, ezen én is elgondolkodok. Többszáz éves eseményért állunk bosszút egymáson folyamatosan.. Semmi értelme. Eláshatnánk már a múltat a fenébe.. Sosem értettem mire jó hadakozni. Lehet hogy átv... - és itt befogtam, mert rájöttem, hogy egy: eddig többesszám első személyben beszéltem a farkasokról, tehát magamat is beleértettem. Kettő: majdnem elkottyintottam hogy én vagyok az Ulfric... Megráztam a fejem. - Naszóval. Lehet hogy átverés ez az egész, nem? Úgy értem.. A farkasok békében megéltek volna, a vadászok meg mindenfélét elterjesztettek róluk.. Egy nagy hazugság az egész... Abszurdum.. - csóváltam a fejem, aztán térdemre könyököltem.
- Most komolyan. Nem úgy tűnik, hogy meg lennétek győzve. Egyik oldalról sem. Sem arról, hogy minden farkas vérengző. - pislantok itt Vanessára - Sem arról hogy én most farkas vagyok-e vagy sem.. - vigyorodtam el. Na, a végén még bevallom az eddigi bűneimet is? Én hülye majom.. A farkasfiú mögöttem leült a sarkaira, nagy fejét a vállamra fektette, én meg simogatni kezdtem a pofáját. Egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán hálásan rámnézett. A szemem sarkából én is ránéztem, és elmosolyodtam.

Szórakozva figyeltem ahogy a farkas talpra áll. Hmm...a kis "kutatásaimhoz" még jó is, hogy ezt megfigyelhetem. Egyre többet megtudhatok...kiváló. De ez titok. Aztán újra rájuk figyeltem, és válaszoltam a kérdésekre
- Talán mert muszáj? Hidd el, nem jó ez nekem, de nem tehetek mást - vontam meg a vállam és Derekhez fordultam - Hát, szerintem igazságtalanság ez az egész...miért nem lehet békében megélni? - tettem hozzá halkan. Már így is sokat mondtam. Ha apám ezt megtudná...jó, mondjuk ő egész engedékeny velem, csak túlságosan aggódik...anyám meg valószínűleg büszke lenne a felfogásomra. Ő is hasonlóan gondolkozott. Hát igen, hiányzik...
Eléggé elszomorodtam de próbáltam leplezni. - Én is csak sétáltam. - mi mást csináltam volna? Legalább a kutyám jött volna velem. Vanessán látszik, hogy nem hitte el Derek alibijét. Én... nem is tudom mit gondolok.

Persze hogy Arrowhead mit is vártam....-Ha nem vagy vadásznak való és nem érdekel mit tanítanak akkor miért vagy vadász? -kérdeztem idegesen. Én soha nem mondtam volna a szüleimnek hogy nem akarok vadász lenni. Akkor nagy valószínűséggel az utcán kötöttem volna ki anyámat ismerve. Nem mondom hogy mindenben igazuk van, de tisztelem őket. Ha ők azt mondják nekem hogy a vérfarkasok veszélyesek akkor nekem azt el kell hinnem...Ez a kötelességem. Aztán gondolatmenetemből Derek zökkentett ki amikor közelebbről hallottam a hangját mint eddig. Hátrébb léptem egyet.-Ne gyere a közelembe!-mondtam fenyegetően a szörnyeteg felé nézve bár nem néztem rá, mert még a végén megszegem a vadász törvényeket és megsajnálom....vagy még rosszabb, megkedvelem. Na nem az kizárt! Itt se kéne lennem...Csak remélni tudom hogy senki nem tudja meg a csapatból hogy nem öltem meg azonnal...valamit csinálnom kell, de teljesen tanácstalan vagyok.- Igen, sétáltam...illetve ültem mikor megjelentetek, és felforgattátok a napomat.-mondtam morcosan, sóhajtottam egyet és úgy döntöttem egyelőre elteszem a tőrt. Ezt még meg fogom bánni...- Van fogalmatok róla mit kapok ha most csak úgy elengedlek titeket?!-kérdeztem remegő hangon Derektől

Jó volt látni hogy Vanessára azért hatott amit mondtam. Reméltem hogy beléjük még nem verték bele ezt a "minden farkas gyilkológép"-dumát... Bár a csapata mindent megmagyarázott számomra.
- Flora, hogyhogy te ennyire vadászatellenes vagy? - kérdeztem érdeklődve. A farkas felállt két lábra, de a füle még mindig lesunyva, farka a lába közé húzva, szemén látszott a félelem. Kezem a vállára tettem nyugtatóan, ránéztem. Amíg Vanessa épp leteremtette Florát, megvillantottam vérfarkas-szemeimet.
- Nyugi. Nem hagyom hogy megöljenek, bár kétlem hogy megpróbálnák.. - mosolyogtam rá, mire szemmel láthatóan megkönnyebbült. Nem volt olyan nagy mint egy kifejlett vérfarkas, 195-200 centi között lehetett, egy picivel magasabb nálam. 18 éves koráig még ebben az alakban legalább húsz centit nőni fog.
- Biztos? - kérdezte halkan.
- Biztos. - bólintottam, és közelebb mentem a lányokhoz, az eddigi három métert leszűkítettem másfélre. A farkas szorosan mögöttem jött, a földet nézte.
- Most őszintén. Tutira sétálni jöttetek? - tettem karba a kezem, de kissé nekidőltem a farkasnak, hogy a testi kontaktus fennmaradjon.

Feszülten hallgattam Derek mondandóját. Egész hihetőnek tűnik... de nem tudom. Aztán meghatva néztem rá a farkasra. Olyan aranyos... hogy tudják egyesek bántani az ilyeneket is? Megnyugodtam látva, hogy Vanessa nem fogja bántani. Szóval Executioner...minden értek.
- Arrowhead. - feleltem - És tudod...nem vagyok vadásznak való, de nem is akarok az lenni. Nem érdekel mit tanítanak. Nem fogok ártatlanokat ölni - mondtam nyugodt hangon, aztán rámosolyogtam a lányra. Megértem, hogy máshogy neveltek minket, de nem szoktam erről másoknak beszélni...biztos lenéznek, amiért ilyen vagyok, de igazságtalanságnak tartom ezt az egész vadászatot a vérfarkasokra.

Csendben végighallgattam a kis történetet. Remek....de miért nem hiszem el? Idegesen szorongattam a tőrt, próbáltam nyugodtnak tűnni bár közel sem voltam az. Még sosem kerültem szembe farkassal felügyelet nélkül, és még sosem öltem farkast. És most, hogy ennek a kölyöknek a szemét látom...tényleg nem érzem azt amit tanítottak. Nekem születésemtől azt mondogatták, ezek csak szörnyek, nem félnek, nem könyörületesek...Ez mégsem támad rám. Egyik lábamról a másikra álltam és a számat harapdáltam. A farkas kérdésére pedig könnyek szöktek a szemembe. Nem megy..nem tudom megtámadni. Inkább dühösen Florára néztem, legalább addig is erősnek mutathatom magam.
-Neked meg mégis mit tanítottak? Mióta tartozik a vadászok feladatkörébe megvédeni az "ártatlanokat"? -kérdeztem enyhén megemelve a hangomat. Derek kérdésére már csak időhúzásból válaszoltam. Igazából semmi szükség rá hogy tudja hova tartozom.-Executioner..-motyogtam

- Jó, akkor most mondom el. - morogtam. - De amíg beszélek, egy ujjal nem érhetsz hozzá. - Néztem rá villámló tekintettel. A farkaskölyök érezte a feszültséget, felnyüszített, fülét kétségbeesetten hátracsapta.
- Nem vagyok vérfarkas, de van közöm hozzájuk, nem tagadom. Én nem Silver Hillsi vagyok, ahol laktam, ott is volt egy falka, onnan már ismerem őket. Elég korán elkerültem onnan, át Silver Hillsbe. Egyik nap sétáltam az erdőben, akkor találtam Szekhmetet, egy vérfarkas megtámadta, az okozta a sérüléseit... - "Igen, az a vérfarkas te voltál te agyhalott.." - A farkas végül nem ölte meg, a szemem láttára alakult vissza, és térdre rogyott. Első teliholdján volt túl. Szekhmetet az itteni falka, a Blue Moonok segítettek helyrehozni, és elég sok dolgot megtanítottak a farkasokkal kapcsolatban. A vicsorgást is ők mutatták, ahogy azt is, hogy mindig igyekezz magadat felsőrendűnek mutatni, főleg a kölykök előtt. Az érintés is sokat segít... - mondtam, és végigsimítottam a rettegő kölyök fején, éreztem hogy kissé jobban ellazul. Florán határozottan látszott hogy nem örül annak hogy Vanessa ilyen. Hát igen. - Melyik vadászcsapathoz tartoztok? - kérdeztem, miközben a farkasra néztem. Zöld szemeiből félelem sütött. Egyszer csak megszólalt:
- Meg fognak ölni?

Elmosolyodva figyeltem ahogy kicsit megnyugszik, majd feleltem a kérdésre
- Az vagyok..sajnos - mondtam keserűen, majd amint meghallottam mit mond Vanessa, elé álltam és a szemébe néztem.
- NE öld meg. Dereknek igaza van... - most éppen nem érdekelt, hogy ő vérfarkas-e vagy sem, de nem fogom végignézni hogy Vanessa bántja...lehet, hogy ez a dolga én meg lejáratom magam, de nem tudok egyetérteni vele. Szegény farkas még olyan...ártatlan.
- Most komolyan.. nem tehetnek róla hogy kicsit mások mint mi.. - próbálkoztam kedvesebben. Csak egy bizonytalan gyerek, és mindjárt megölnék egyes vadászok.. Hú, csak ne járjak pórul

Kisasszony...KISASSZONY?! Ez most utasítgat engem? Hooogy az a.....-Engem nem érdekel hogy kölyök, sem az hogy mikor változott át. Nem hagyhatom futni.- Mondtam kissé bizonytalanabbul mint amilyennek szántam. Rohadt szabályzat...ha ez kitudódik tuti szívni fogok... mégpedig keményen.-Úgyhogy te vagy félreállsz és hagyod hogy végezzek vele, vagy veled is végeznem kell....különben is ki vagy te? Valami közöd csak van...ezekhez. Most higgyem el hogy te nem tartozol közéjük? -kérdeztem továbbra is kicsit bizonytalanul. Fenébe is Nessa szedd össze magad! Vadász vagy, erős vagy, ez meg nem egy gyerek hanem egy szörnyeteg...

Remek. Vadászok... Egy kis szemforgatás után előkaptam az alibit.
- Figyeljetek, ha visszapaterolom az erdőbe, majd elmagyarázom, de nem vagyok vérfarkas. Hosszú sztori... - ráztam meg a fejem. - Nem tudom mit akarsz vele Vanessa.. Alig pár perce változhatott át, ő még "kölyök". Lehet 14-16 éves. Még beszélni se tud. - pislogtam rá kissé mérgesen. - Vadász vagy vagy sem, azért kölyköket nem kéne molesztálni, Kisasszony. - mondtam, aztán a kezem a farkas fejére tettem, aki szemmel láthatóan bepánikolt. Amint megérintettem, ellazult és megnyugodott. Az érintés hatalma. Elmosolyodtam.
- Menj haza... - néztem rá a zöld szemű fiatalra, aki még mindig csak kérdőn billegette a füleit. Áh, mit akar, harapjam seggbe? Vadászok előtt nincs az az isten. Bár lehet hogy muszáj lesz. Felsóhajtottam. Az tuti, hogyha Vanessa egy karcolást is ejt rajta, alakot váltok. Flora nem úgy tűnik mintha..
- Flora, te vadász vagy? - kérdeztem, csak hogy biztosra menjek, közben tenyerem a vérfarkas fején tartottam. Ha vadászok, akkor két különböző csapatból. Vagy Flora is csak amolyan kényszervadász..

Elmélyedve figyeltem egy roppant érdekes bogarat a fán, mikor megláttam egy zöld szempárt az egyik bokorban, és Derek is..érdekesen viselkedett. Akkor valószínűleg ő is vérfarkas.... sejtettem. És Vanessa is észrevette természetesen. Amint kilépett elénk a másik, ösztönösen a bőrdzsekim belső zsebébe nyúltam, de üres volt....fraancba, otthon hagytam a fegyvert. Mondjuk... nem tudnék megölni egy vérfarkast, nem tehetek róla, de nincs bajom velük...ez meg még nem is vérmes. Vanessa mellé álltam és kicsit visszafogtam
- Ne.. - nem akartam, hogy megölje, legalábbis amíg nem történik baj. Én, a vadászok szégyene..

Épp a táskámat babráltam, közben fél szemmel figyeltem amint Derek a bokrokat nézi. Igen...Határozottan nem normális a pasas. Elvette az eszét a hírnév. Szegényke még hotdogot sem ehet. Megszakad a szívem....Felnéztem és épp el akartam köszönni, a nyugalmamnak elvégre is már rég vége és éhes is vagyok mert nem fejeztem be az ebédemet, de ekkor úgy láttam mintha Derek vicsorogna. Mi van?! Agyam kellemetlen gyanúsítgatós része újra elkezdett tömködni a hülyeségével miszerint Derekkel nincs minden rendben...mi van ha...És akkor megláttam hogy a bokorból kifelé pislog egy zöld szempár. Azonnal előkaptam a csizmámból a tőrt és támadóállást vettem fel.- Derek állj félre-mondtam megőrizve a hidegvéremet. PONT ma kellett egy ilyen valaminek erre tévednie? Ezeknek nem az erdő szélén a helyük. Francba! Nincs ehhez nekem ma kedvem. Na de várjunk...most összezavarodtam. Derek az előbb a farkashoz beszélt..és meg sem ijedt. akkor most...-Te...Te is? É ő...-mutattam rájuk és felváltva néztem őket. Most öljem meg az egyik hírességet? Teljesen összezavarodtam...

- Aha, ráfoghatjuk. Az ember sose tudja ki álcázza magát annak. Egyik nap egy hot-dog árus előtt mentem el, mikor a csávó hirtelen fotózni kezdett. Kellemes meglepetés volt... - emlékeztem vissza. Nem is tudom, lehet hogy jobb ötlet lenne elhúznom innen a francba. Mindkét csaj elég gyanakvónak tűnik, és egyre inkább kezdem azt hinni, hogy vadásznövendékekbe rohantam.. Vagy ők belém...
Tűnődésemben egy ág reccsenése zavart meg. Az erdő sűrűjéből egy vérfarkas nézett kifelé. Ó, igen. Farkasként. És ha jól látom, a falkám tagja. Kurvaélet! Ennyit az alibiről... Most köszönjek el és húzzam el a csíkot, vagy mi?
Míg döntöttem, a szürke zöldszemű hím közelebb jött. Behódolt. Igen, hozzám tartozik. Ránéztem, és felső ajkam kissé felhúztam. Emberként kissé hülyén néz ki, de akkor is veszi az adást.
- Menj innen te ostoba, észre fognak venni.. - suttogom neki, tartva a szemkontaktust, de ő meg se moccan. Basszameg! Frissen átváltozott.. Ezek szerint alig lehet 14-16 éves.. Kissé kihátráltam, hátha ott marad, de ehelyett követett, ki a lányok elé. Baszki, ebből baj lesz.
- Menj már.. - suttogtam újra, szinte észrevehetetlenül. Leült, és félredöntött fejjel szemlélt hol engem, hol a lányokat. Pofája mint egy nagy kérdőjel. Áh, tényleg frissen átváltozott, az beszéd még nem megy neki.. Pár perc, és az is menni fog neki. Ha megéri...

Elnevettem magam rajtuk aztán eléggé elkomolyodtam. Valami annyira fura akkor is...mondjuk.. lehet, hogy... uhh, nem számít.
- Van benne valami.. - mondtam és körbenéztem. Kezd sötétedni. Ez egyre jobb..

a "híres vagyok" szöveg hallatán forgattam egyet a szemeimen....tényleg azt hiszi utána koslat mindenki?
-és minket is paparazzinak néztél? Szép!-mondtam vigyorogva-nem tudom hogy csináltuk hogy még sosem találkoztunk...-gondolkodtam hangosan.

Felkuncogtam a számonkérésére.
- Persze hogy nem láttál. Általában próbálom úgy intézni, hogy ne lássanak. Híres vagyok, a fél életem azzal telik, hogy emberek elől bujkálok. Egész jól megy... - vigyorogtam. - Én se láttalak még titeket soha, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltatok itt. - vontam vállat, aztán elsétáltam kicsit a fák közé, szemléltem a még átszűrődő napsugarakat. Nemsokára sötét lesz... Az esthajnalcsillag már fent ragyogott az égen, a holdsarló is halványan derengett.

Érdeklődve hallgattam őket, bár mindketten kicsit furának tűnnek. Áh, lehet csak képzelődöm..
- Én is szinte mindennap kijövök, legtöbbször edzek a kutyámmal. De egyikőtöket se láttalak még itt - mondtam, és gondolkodni kezdtem. Pedig ha Vanessa sokszor jár erre, láthattam volna...bár nem nagyon szoktam figyelni az embereket.

-Én gyakran járok erre...meg az erdő más részei felé is. Nagyjából minden nap. Mondhatjuk úgy hogy ez a hobbim.Téged meg a..macskádat viszont még sosem láttalak erre-mondtam barátságos mosolyt erőltetve, és elnyomva agyam azon részét ami azt ordibálta hogy: Ez a pasi gyanúúúús!

- Kicsi korától nevelem. Nem azt mondom, hogy pitizik, lefekszik, leül mint egy kutya ha mondom, de általában megteszi. Egyszerű tréning. Ugyanúgy tanítható mint a házimacska, csak bennük kicsit több a vadság. - vigyorogtam, és úgy tettem, mintha nem látnám Vanessa gyanakvó arckifejezését. Hamar elrejtette az érzéseit, de nem eléggé... - Vanessa, te nem is mondtad, miért jársz erre. - néztem rá enyhén félredöntött fejjel. Szekhmet a lábamhoz dörgölőzött, én meg automatikusan megsimogattam a fejét. Milyen bevett mozdulat..

- Nagyon okos..és igen, imádom őket - feleltem vigyorogva, majd Vanessára néztem. Hm...furcsa. Kedves lánynak gondolom, csak nem is tudom..mintha zavarná valami. Na mindegy. Derek barátságosnak tűnik, bár nem tudom máskor milyen. Viszont a kérdésre a válasz engem is érdekelt. Egy pumát nem hinném hogy úgy kell betanítani mint egy kutyát, szóval..

-Aranyos történet-mondtam enyhe barátságtalan éllel a hangomban. Gazdag és állatbarát. Most le kéne borulnom a lába elé? Legalább Flora szimpatikus. Sokszor láttam a suliban. De nem tudom kiverni a fejembõl a gondolatot hogy ez a vezérigazgatónak nevezett alakk gyanús nagyon is...Azt hiszem a nagy gondolkodásban már ráncoltam a szemöldökömet szóval rendeztem az arckifejezésemet. -És hogy vetted rá hogy szót fogadjon?-kérdeztem