Katrina Suarone lakosztálya

Felálltam, majd körbe-körbe járkáltam. Nem tudtam, a hollók miként kerülnének a képbe. Vagyis, csak a szárnyuk. Gondolom, nem kéne élő madarakra vadászgatni az erdőben...
-Lehet, hogy van egy holló kinézetű szobor, vagy mit tudom én mi. Remélhetőleg, nem igazi madárkákra gondolt. Nem tudom, egyáltalán kapható-e egy ilyen ritka madárfaj a kisállat kereskedésekben.-mondtam vigyorogva.- Igazából fogalmam sincs, mire célozna ez a kis szöveg... Neked van tipped?
Kérdő tekintettel néztem Katre. Majd lehuppantam mellé.
- Hé.. Szerintem te akkor is sima vérfarkas vagy. -rámosolyogtam.- Akármik is voltak a szüleid. Vagyis, ameddig ki nem derül, hogy ki is vagy emberként, addig nem tehetnek semmit, nem?

- Hmm.. "A hollók a vérfarkasok őrei, titokzatos segédek ők. Nem közönséges hollókról beszélünk, hanem azoknál jóval nagyobb, ezüstszín madarakról, melyek beszédre képesek, azúrkék szemükben pedig az értelem szikrája csillog. Több száz éves lények ők, a vérfarkasok örök őrei... Mikor a Kék Hold erejével vérfarkasokat alkotott, leküldte teremtményeit, a Hold Hollóit, melyek ezüst színe akár a telihold, szeme kékje pedig mint a Kék Hold... Ezeket a lényeket varázslat és mágia övezi..." - és itt be is fejeztem az olvasást. Szerintem eleget mondott. Kíváncsian pislogtam fel Lucyre, vajon ő mit gondol erről.
- Hát.. Anyám harapott, apám született farkas volt, és... Anyámat ezért ölték meg, mert állítólag a harapott és született farkas közös gyereke valami nemtudommi lesz, és büntetésből megölték anyámat.. Ezért élek én így, hogy ne tudják meg ki is vagyok.. Mondjuk nem ismernek, én azt hazudtam hogy bevándorló vagyok.. - hajtottam le a fejem, és a körmeimet kezdtem nézegetni. - Pont ez érdekel, hogy mi lesz két ilyen farkas kölykéből.. Mert erre nem emlékszem... - suttogtam.

Leültem Kat mellé.
- Hmm.. Akkor tényleg óvnunk kell ezt a könyvet... -mondtam, majd alaposan megnéztem az irományt.- Franciául? Ki írna valaki franciául egy szöveget? Én ugyan ismertem Edward bácsit, de..Oh, a neje. A neje francia volt... Talán a könyv valamit segíthet.
Segélykérően néztem az irományra, hátha valamit művel.. Akármit. Leszedtem a borítót. A francia szöveg melletti lapon ott díszelgett egy másik írás:
" S lent a mélyben, trollok övében lesz meg a kulcs, mely kinyitja az utat a hollók felé."
Értetlenül néztem. Hollók, és trollok? Várjunk...
-A könyv nem ír semmit a trollokról, esetleg a hollókról? -kérdeztem, majd a mű hirtelen kinyílt a hollóknál.- Huh.. Am, kösz. Na jó.. Olvasod?
Kérdően ránéztem Katre. Ebből még hatalmas kaland lesz... Szuper. Remélem, azért nem lesz olyan naagyon veszélyes. Olyat nem akarok. Bár, választási lehetőségem úgy sincsen, szóval. Sóhajtottam.
-itt érzem már, hogy ebből csak baj lehet. De egyébként is, miért érdekel téged a vérfarkasok utódnemzése? Nyugi, nem árulom el senkinek.
Rákacsintottam Katre. Nagyon jó fej, még úgy is, hogy vérfarkas. Eddig nem nagyon kedveltem az ehhez hasonló lényeket, de..

Figyelmesen olvastam Lucyvel együtt.
- Hallottál már a vadászok bölcseiről? A Beastiaryanokról? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Úgy hallottam, egy könyv után kutat az összes. A Könyvek Könyvének, vagy Smaragd Farkasnak nevezik. Elég valószínűnek tartom, hogy ez az a könyv. Viszont ha ez az, akkor nálunk tényleg jobb helye lesz, mint egy könyvtárban.. Főleg ha ki is akarjuk egészíteni... - pislogtam. - Nem ír valamit a harapott és született vérfarkasok utódnemzéséről? - kérdeztem. Már előre vártam, hogy hülyén fog rám nézni... Ha rákérdez, elmondom, miért érdekel..
Kicsit zavarba jöttem, magam sem tudom miért. Talán mert soha nem nyíltam még meg ennyire senkinek? Lehet. Úgyhogy inkább a könyv borítóját nézegettem. Illetve ami belülről látszott belőle. Ekkor észrevettem valamit...
- Itt van valami írás.. - hunyorogtam, és közelebb hajoltam. - "Könyvtár, alagsor, harmadik részleg, On cherche de la clé et ouvre le portail..." - itt abbahagytam, és előkapartam a franciatudásom.. - Keresd a kulcsot, és nyisd ki a kaput.. Alagsorban? Milyen kapu? - pislogtam hülyén. - Szerintem ezt most tegyük félre, a keresést hagyjuk későbbre. A könyvben nincsenek lábjegyzetek, rejtvények? Ki tudja, lehet hogy az öreg valamire rá akarta vezetni a könyv következő tulajdonosát.. - mondtam, aztán leültem az ágyra, és megveregettem a matracot magam mellett, jelezve, hogy Lucy is foglaljon helyet.

Sóhajtottam, majd elmosolyodtam.
-Igazad van.. Át kell böngésznünk ezt a könyvet. Egyébként, ez tényleg főnixtoll? Húha.. -mondtam, majd kinyitottam a könyvet a legelső lapon. Kicsit sárgás volt, gyűrött: de a szöveg mintha új lenne. - " Üdv néked, bátor halandó, ki rábukkant e könyvre. Ám jól vigyázz, mert eme mű feltárja előtted A Másik Világot. Azt a helyet, hol viszály már nem létezik vérfarkas és vadász között, hol olyan lények élnek, melyek sokak szerint csak Fantázia országában tengethetik napjaikat. De ki is gondolná, hogy itt, csöppnyi városkákban is lehetnek csodák? Varázslatok, mely természetfeletti erőkből fakad, s forrását a múltban kell keresni... E könyv szövegét az nem láthatja, kit nem érdekel a régmúlt, atyáink történelme. Úgy vigyázz ám, bátornak bátorja, hogy e titkok őrzéséről neked kell gondoskodnod, s akár életed árán is óvnod kell...
E.G." Vagyis Edward Greenfield. De mitől kéne óvni bármit is? Ki a fene akar elvenni egy könyvet.-mondtam értetlenül, és lapozgatni kezdtem, ám tekintetem komoly lett.- Ez a mű az összes lény gyenge pontját leírja.. Az elpusztítási módszerekkel együtt. Kinek nem kéne egy ilyen? Báár, lehet, hogy helytelenül vannak írva... Lehet.
Keserűen elvigyorodtam. A kaland illatát érzem.. Ez a könyv viszont veszélyes lehet, ha rossz kezekbe kerül. És, ugye, senki nem akarja, hogy bárkinek is baja essen, akár vérfarkasnak, akár kacsacsőrűnek. Pardon, egyszarvúknak.. Hehe, milyen vicces. Kislány koromban lovagoltam egyszarvún..Persze, csak képzeletben. De... Talán igaziból? Neem, csak gyermeki képzelőerő. Azért egyszarvúkról beszélünk....

A főnix hallatán ledöbbentem, még a farkasom is kerekre nyílt szemekkel pislogott.
- Asszem a főnixre itt az orrod előtt a bizonyíték.. Nézd meg a pennát.. - mondtam, és odamentem. - A pici narancssárgás toll. Le merném fogadni hogy halványan csillog. plusz tűzálló. Le tudsz belőle csípni egy naaagyonpicit? - kérdeztem, aztán eszembe jutottak a karmaim. Kinövesztettem őket, és egy alig észrevehető darabkát lecsippentettem. Jobb híján a szemöldökcsipeszembe fogtam, és leszaladtam egy öngyújtóért, aztán vissza vele a szobába.
- Na, ugrasszuk ki a nyulunkat a bokorból.. - vigyorogtam, és meggyújtottam az öngyújtót, fölétartottam a tollat. Felizzott, de nem égett el.
- Határozott bizonyíték... - pislogtam. - A főnixek egyébként nagyon ritkák, csak a magas hegyekben élnek, ott is általában a legmegközelíthetetlenebb szirteken.. - néztem Lucyre. - Démonok meg lidércek.. Hát, ki tudja? Ha én létezek, gondolom ezek is. Unikornissal még én se találkoztam, de én mondjuk úgy vagyok vele, hogy amíg ki nem jelentik, hogy na, ő TUTI hogy nem létezik, mert sehol sem láttunk egyet sem, akkor elhiszem. De csak mondják hogy nincs, mert képtelenség.. Ugyan, a kacsacsőrű emlőre is azt hitték, tréfa, aztán kiderült, hogy mégis él ilyen állat! - mondtam. Kissé belelkesedtem. Vajon mire bukkantunk? - Szerintem szánjuk rá a mai napot a könyv átböngészésére.. - vigyorogtam.

-Vadász... Edward bácsi valóban az volt. -mormogtam. - Ez a könyv tényleg furcsa. Valami azt súgja, sokszor fogjuk még látni... Na, de nézzük.
Lapozgatni kezdtem a művet. Leírja a vérfarkasokat, a lidérceket, démonokat, főnixeket (pff... mintha minden nap egy repülne a fejem fölött) és az egyéb fantázialényeket.
-Ezek a lények tényleg léteznek? Mármint nem mindennap... Úristen, ez még az egyszarvúkat is megemlíti!? "Erdőben tanyázó, szarvat viselő lények, melyek varázserővel rendelkeznek. Rendkívül tiszták, ezért vérüktől erőt kapunk, ám egy ilyen lény megölésével örökké átkozottak leszünk. Az egyszarvúakat csak egy fiatal, szűz lány szelídítheti meg. " Na, ja. Hé, megyünk egyszarvúkat vadászni?-kérdeztem vigyorogva Katet.- Egyedül a vérfarkas létezésében hiszek, mert azt már láttam. Nem hiszem, hogy bárhol is főnixek rohangálnának...

Felugrottam, és megnéztem a tollat. Különleges penna volt, az alapja egy egyszerű fehér lúdtoll, a végén arany festéssel, és egy kristállyal; erre volt erősítve három bagolytól származó pihetoll, és egy kisebb, narancssárgás-sárgás árnyalatú toll. Vagy festett, vagy igazi ritkaság.. A toll egy fekete szárban folytatódott, aminek a végén fémből készült hegy volt. A szár és a tollak találkozásához egy fémből készült farkasfej díszeleg, és egy szálacska lóg le róla, tetején egy rubinkővel, alatta gyöngyökkel. Nagyon szép, mesterien kidolgozott munka. Át akartam venni Lucytól, de amint a fémhez értem, mintha megégetett volna.
- Baassszuuus.. - nyüszítettem, miközben fújkáltam az ujjaimat. Tényleg megégette. - Ezüst... - nyögtem grimaszt vágva.
- Határozottan vadászra vall... - csóváltam meg a fejem, miközben egy pillanatra visszaváltoztattam a mancsom emberi kézzé, aztán vissza farkassá, hogy a sérülés eltűnjön.
- Ez viszont megmagyarázza, hogy miért van teleírva ennyi marhasággal. - vigyorogtam. - De a tollat még sose láttam benne, pedig sokszor elolvastam már.. - vontam össze a szemöldököm gondolkozón. - Valami nagyon nem stimmel ezzel a könyvvel... Derítsük ki hogy mi! - csillant fel a szemem. - De, előtte hadd próbáljak ki valamit... - mondtam, és visszaváltoztattam mancsom emberré, és úgy fogtam meg a tollat. Jól sejtettem, így hozzá tudok érni, bár így is érzem a feszültséget, de így nem égetően meleg. Szóval hozzá tudok érni.
- Visszaváltozok emberré, adsz egy percet? - kérdeztem vigyorogva, aztán besprinteltem a gardróbba, és előkaptam egy egyszerű ruhát. Visszaváltoztam. Ez sokkal furábban néz ki, kicsit mintha a folyamatot visszafele látnád, csak itt a bőr nem leszakad, hanem a farkasbunda alatt láthatóvá válik, mintha visszahúzódna a szőr a bőr alá. Kicsit végigdörgöltem magam, mert utána kicsit viszketek. Brrr... A bőröm alatt a farkas még mindig csiklandoz a bundájával, de azért kicsit elégedettebb. Felkaptam a rucit, és kisétáltam. Megráztam a fejem, mert a bundás énem most vette észre hogy be lett zárva, és makacsul próbált újra kitörni. Ujjaimmal a fejem masszíroztam. Ma megint futnunk kell, azt hiszem...

Katra vigyorodtam.
- Jó ötlet... -mondtam, majd szórakozottan lapozgatni kezdtem az oldalakat. -Szerinted ez a könyv normális? Mármint, pont a vérfarkasoknál nyílik ki, és..
Folytattam volna, de hangos koppanással a padlóra hullott az irományból egy toll. Óvatosan felvettem, majd megforgattam. -E.G.-olvastam fel az írószeren lévő feliratot.- Ki lehet Ő? Na jó, ez a könyv tényleg nem normális. Várjunk csak... E.G., mint Edward Greenfield! Híres vadász volt a maga idejében, én csak tudom. Hála annak, hogy a szüleim is gyilkosok voltak...

- Szerintem is inkább tedd el. Évek óta ott porosodik, én ha néha kiveszem. Bár én feladtam, a vérfarkasokról is vannak benne elég... Vicces dolgok.. - vigyorogtam. - Ráférne egy kis átírás.. - tűnődtem, aztán megcsillant a szemem. Elterültem az ágyon, aztán felkönyököltem, és Lucyre néztem.
- Mi lenne, ha átírnánk? - kérdeztem vigyorogva. - Talán ez a könyv lehetne a kulcsa a háború befejezésének.. - gondolkodtam.
Karmaimmal szórakozottan böködtem a paplan gyűrődéseit. Danger és Silence surrantak be az ajtón, Danger felugrott az ágyra, mire az hatalmasat nyekkent, Silence pedig felmászott a spéci macskamászóján az ablakig, onnan nézett le ránk. Most pedig áldottam az eget hogy az ágyamat két és fél méter hosszúra csináltattam (nézett is nagyot az eladó), mert különben lelógnék róla..

-Érdekes egy könyv..-jegyeztem meg vigyorogva, majd követtem Katrinát. Meg is érkeztünk, kezemben a könyvet szorongattam. És pont a vérfarkas résznél nyílott ki.. Mintha csak érezte volna, hogy egy itt is van mellettem. De.. Csak akkor nyílt ki, amikor Kat átalakult, a könyvtárban ez az iromány normálisan viselkedett. Különös. Talán, ha más lényekkel is találkozom, akkor ugyanígy fog viselkedni? - Ez a könyv nagyon gyanús... Miért nyílt ki pont a vérfarkasoknál? Hajj. Mindegy, a könyvtárban ennek a műnek nincsen helye. Az tuti, hogy nem fogom visszavinni... A könyvtáros nő észre sem fogja venni, hogy egy könyv eltűnt.

- Nem, nem fáj. - vigyorogtam - Inkább megkönnyebbülsz tőle. Mint amikor valami nagyon szűk ruhát veszel le.. - nevettem fel, aztán én is a könyvre néztem. - Nem, én nem nyitottam ki.. - pislogtam nagyokat, aztán felálltam, és Lucy válla fölül a könyvre néztem.
- Szerintem arra gondolt, hogy böngészd át.. - vigyorogtam. - De menjünk fel vele a szobámba.. A fal felső részén van az ablak a plafon alatt, így tökéletesen világos, de nem lát be senki. Pont az ilyen farkasodós esetekre terveztettem így meg.. - kuncogtam. - Gyere utánam. - mondtam mosolyogva, aztán a konyhán keresztül elindultam a lépcső felé. A szobám ajtaját nyitva hagytam, nehogy a fürdőben vagy az erkélyen kössön ki..

Mamám.. Ijedt arccal néztem Katrinára, majd megráztam a fejem.
-Neked ez nem fáj? Így külsőre úgy néz ki... -mondtam, már vigyorogva. - Még sosem láttam vérfarkast átalakulni. Eddig a napig. Nem baj, legalább lesz mit mesélni az unokáknak...
Felnevettem. Tekintetem most viszont a könyvtárból elcsent könyvre vándorolt: ki volt nyitva. Nem emlékeztem arra, hogy fellapoztam volna...
-Katrina, te nyitottad ki a könyvet?-kérdeztem. - Mert én nem... De téged sem láttalak az iromány közelében. Emlékezetem szerint, miután ide jöttünk, nem foglalkoztunk vele...
Felálltam, majd a könyvhöz sétáltam. Érdekes módon a vérfarkasoknál nyílott ki..Hm. Ezt a fejezetet még meg sem néztem.

Elvigyorodtam, aztán behunytam a szemem. Mire kinyitottam, vörös színű volt. Farkasom mélységes örömmel ugrált bennem, aztán rohanni kezdett kifelé. Karmai áttörték ujjaim végét, fogaim kihegyesedtek, füleim szintúgy. Gerincem meghosszabbodott (elvégre egy valamirevaló farkasnak farka is van, nemigaz?), arcom megnyúlt, testméretem tekintve kissé megnőttem, a ruha és emberi bőröm is könnyedén szakadt le rólam. Általában ilyenkor olyanná válik, mint a maszk, amit arcpakoláskor felteszel: vékony lesz, és átlátszó, látszik alatta a farkasbunda. Kívülről elég fájdalmasnak tűnik, pedig nem az. Az Ulfricnak és a Lupának megvan a hatalma, hogy átváltozásra kényszerítsen, na, akkor fáj. Így nem. Mintha kibújnál egy kabátból, körülbelül. Megráztam a fejem, hogy a hajam rendesen szétterüljön, aztán rápislogtam Lucyre. Igazából az átváltozás alig igényel egy percet... Gyakorlottabbaknak még annyit se.
- Viszont te vagy az első aki lát átalakulni.. - vigyorodtam el. Ugyanúgy ücsörögtem mint addig, más kérdés, hogy a ruhám most cafatokban hevert a földön illetve a kanapén, meg egy kicsit sokkal nagyobb lettem. Le is csúsztam a kanapéra, mert a karfa erősen nyikorgott a súlyom alatt. Danger meglepődve pislogott, aztán hozzámdörgölőzött. Ó, állatok. Ők mindig felismerik a gazdájukat, vérfarkasként, emberként egyaránt. Kicsit nyújtózkodtam, csakis a farkasom kedvéért, aki most elégedetten szemlélte a világot. Nem is tudom, ilyenkor én vagyok-e benne, vagy ő itt mellettem.. Eh, tiszta skizofrénia. Elnevettem magam.

-Az igaz...-gondolkoztam el Katrina beszédén. Majd ránéztem.- Igen, szeretnélek látni farkasként.
Hmm.. Persze, csak ha nem harap. Na jó, tudom, hogy tudja kontrollálni önmagát. Még farkas alakban is. Rámosolyogtam Katrinára. Aranyos lány, és hasonlít rám... A jövőben szerintem még sokat fogunk találkozni. Vagyis, remélem. És, akkor talán méég több kalandban vehetek részt. Pardon, vehetünk részt. Az szuper lenne... Így is dögre unom magam Silver Hillsben. Sehol egy titkos csapóajtó, zombihadsereg... Így hogy lehet élni!?

- Ugyan, emiatt ne rágd magad. Mint mondtad, ha nem szólsz, akkor is kiderült volna előbb-utóbb. Valószínűleg az azt követő első teliholdkor.. - mondtam halkan. - Vagy bujkálhatott volna élete végéig.. Én pont emiatt élek két életet. Se emberből farkassá, se farkasból emberré nem látott még senki átváltozni, pont emiatt. Ha a farkast nem tudják emberhez kötni, nincs bajom. Farkasként vagyok elég erős és gyors ahhoz, hogy elmeneküljek a vadászok elől. Emberként meg semmi félnivalóm.. - mosolyogtam. Aaaztán eszembe jutott valami. Ilyet még sose csináltam... Mindent el kell kezdeni egyszer, nem?
- Megnézel farkasként? - néztem rá nagy szemekkel. Nem tudom hogy miért döntöttem így, de farkasom nagy vörös szemeket meresztett, és vidáman bólogatott és csóválta a farkát. Talán ma újra kijöhet!

-Tudod.. Emlékszel, mikor meséltem George bátyámról. Mikor megtámadta az a vérfarkas, én rohantam apámhoz.. Én hívtam oda azt a gyilkost. Ha nem szólok édesapámnak, akkor tán George még mindig élne...-sóhajtottam.- Igaz, hogy vérfarkasként, de akkor is. Hacsak, nem jönnek rá titkára.Akkor lelőtték volna, mintha csak valami vad lenne. Mindössze egy több száz éves viszály miatt kellett meghalnia annyi vérfarkasnak. Milyen szép..
Keserűen elvigyorodtam.

Keresztbe raktam a lábaimat.
- Aha, és aha. - vigyorogtam. - Jól tudod. Ha akarod, válaszolgatok is. - mosolyogtam rá, aztán láttam hogy elkomolyodott.
- Mi a baj? - ugrottam le, és odasétáltam a kanapéhoz, de ezúttal a karfára pakoltam fel magam, egyik lábam feltettem rá, és átkulcsoltam kezeimmel a térdem. Másik lábamra meg Danger rátelepedett...

- Vérfarkas? És rajtam kívül csak egy valaki tudja? Húha...-mondtam, majd elvigyorodtam.- Az klassz lehet. A Hati az az Ulfric és Lupa védelmezője, nem? Nem vagyok jártas a vérfarkasok környékén. Igen, említetted az édesanyádat...
Már nem vigyorogtam. Eszembe jutott az én volt családom. Mi lett volna, ha nem hívom oda apámat? Ha nem szólok neki, hogy a bátyámat megharapta egy vérfarkas? Talán George még mindig élt volna... Vérfarkasként. De előbb-utóbb úgyis kiderült volna, hogy ő más.

Felnevettem, aztán bólintottam egyet.
- Igen, de ezt rajtad kívül egyvalaki tudja. A farkasok között se tudja senki hogy emberként ki vagyok. A Blue Moon-falka Hatija vagyok. - mosolyogtam. - Farkasként Harm a nevem. A falka ölte meg anyámat.. Talán még emlékszel mikor mondtam. - pislogtam fel a tányérból. Nem igazán szoktam embereket a múltamba avatni. Bekaptam az utolsó falat spagettit, aztán a nagymacskát lepakoltam az ölemből, és kivittem a tányért a konyhába. A pulta ültem, onnan figyeltem a reakcióit. Ha gáz lenne, legfeljebb Danger megrágcsálja.. Bár elég jól viselte úgy gondolom.

Beleharaptam a kekszbe. Lenyeltem a falatot, majd a következőket szóltam:
-Akkor te is...? Bocsánat, ha rosszul értelmeztem, de akkor te is vérfarkas vagy?-kérdeztem. Kicsit meglepett a dolog... Nem minden nap találkozok vérfarkas szupermodellekkel, akik éppen spagettit eszegetnek az óriási kék tigrisük mellett. Na ja.

Figyeltem ahogy beszél, aztán a végére kiült a vigyor az arcomra.
- Persze. Meg ha úgy vesszük, egy igazi testőröd is lenne. Egy két méter harminc centis, karmokkal és bazinagy agyarakkal felszerelt szupererős bestia. - nevettem fel. - Az meg hogy lehet-e jófej valaki aki vérfarkas.. Na ez nagyjából olyan, minthogy az emberek azt hiszik, hogy minden híresség tök izgalmas életet él és hogy biztos egoisták meg ilyesmi. Én ezt csak a kamerák előtt játszom el, mert ez kell a közönségnek. Az egó. Ne kérdezd miért, jobban szeretik. - vontam vállat. - De itthon nézz meg. Melegítőben és lógós pólóban ücsörgök a tigrisemmel az ölemben spagettit eszegetve, amit még csak nem is szalvétával vagy zsepivel törlök le, hanem a mancsommal ni! - nevettem. - A vérfarkasokról is csak mondja mindenki hogy vérengző fenevadak, és mindig embert akarnak ölni. Ez egy baromság.. A sulitok nagyjából egyharmada vérfarkas, tanárok-diákok vegyesen, de egyikről se mondanád meg hogy az. Esetleg azok a srácok akik napi szinten verekednek. Rivalizáló srácok, az erejüket fitogtatják. De ez emberben is megesik, nem igaz? - kérdeztem, és megint rátekertem egy adag spagettit a villára. Aztán visszatettem a tányérra, és vigyorogva ránéztem. Nagy döntés volt, de megszületett. - Plusz.. Én jó fej vagyok, vagy nem? - kacsintottam rá.

Sóhajtottam.
-Teljesen mindegy, hogy vérfarkas-e, vagy sem. Ő a bátyám marad. Lehet, hogy más szokásai lesznek, de... De ő George lesz. Az én szememben ugyanolyan ember, akármivé változott... Akármivé. -mondtam, majd Katrina szemébe néztem.- És,vérfarkassal jobban lehet keresni a bajt.Az jó, nem?Meg, egyébként is, nem olyan vészes.. Attól még lehet valaki jófej, ha vérfarkas. Nem?
Szórakozottan beleharaptam a kekszembe.

Felnevettem.
- Mondtam hogy nagyon pofátlan tud lenni.. - kuncogtam. - És amúgy.. A múltadra kicsit visszatérve. Ha a bátyád élne, de vérfarkas lenne.. Hogy viselnéd? - kérdeztem halkan. Valamiért muszáj volt tudnom. Közben Danger még jobban rám mászott, a mancsa mellé felpakolta azt a hatalmas fejét is. Még jó hogy vérfarkas vagyok, különben már alig tudnék mozogni. A füle tövét vakargattam, közben kanalazni, illetve villázni kezdtem a spagettimet.

-Csokiis keksz! Nyami... -mondtam, majd vettem egyet, de tekintetem a cicára vándorolt... Oh, azok a szemek. Így nem lehet enni.Letörtem egy kicsi darabot a kekszből (de csak egy nagyon picikét), majd odaadtam a macskának.- Nesze neked... De többet nem kapsz.-vigyorogtam. Persze, lehet, hogy többet is kap ez a kiscica... Ha tovább is ilyen szemekkel néz...