- Szombat, szombat! Hedvig végre szombat! - ugrándoztam Hedvig kalitkája előtt a szobámban, majd a nyitott ablakhoz léptem és kikukucskáltam, mi újság a természetben. Hedvig felhuhogott - Hát persze, gyere te kis tollcsomó! - és kinyitottam a kalitkáját. Rögtön, nagy szárnycsapásokkal szabadult ki kicsiny börtönéből és egy két kört tett a szobámban, majd a vállamra telepedett. Az emeletről, lerohantam, ki az utcára. Beszívtam a friss levegőt, Hedvig, pedig repülni kezdett, követtem.