.Erdőszéle

Elvigyorodtam, mikor láttam hogy a másik csaj megrémült a pumától. Óh, pedig Szekhmet nem bánt...
Könnyed léptekkel odamentem én is melléjük, csak hogy azért ne öt méterre legyek már attól akihez beszélek. Jó, csak kettő volt, de akkor is.
- Okos puma. Kicsi korától kezdve nevelgetem. Úgy találtam rá.. Sérülten. - fogalmaztam át kissé gondolataim. Most mondjam, hogy első nagyobb vadászatom túlélője? Vanessa kissé tartózkodó volt.. Valahogy kissé fura. De lehet csak feszélyezve érzi magát. Évente egyszer ha látnak a "civilek" ilyennek mint most vagyok...
- Flora, látom te odavagy az állatokért.. - vigyorogtam vidáman rá.

Mosolyogva lehajoltam és óvatosan kinyújtottam a kezem a puma felé. Mivel nem ellenkezett, szépen megsimogattam a fejét. Istenem, de édes! Imádom az állatokat. - Szia Szekhmet - mondtam neki. Ja igen, mindig beszélek az állatokhoz, annyira értelmesek. Aztán észbe kaptam és feleltem a kérdésre
- Én csak...sétáltam - vontam meg a vállam.

Na jó...a csajoknak a suliban igaza van. Ez a pasi tényleg jól néz ki. De akkor is furán viselkedik! Ez nekem gyanús. Egy kisebb szívmegállásom volt mikor a puma elindult felénk, de elégedetten nyugtáztam hogy a tőrömet bármikor elhúzhatom. A köhögésem elmúltával megköszörültem a torkomat, hogy a hangom kissé visszatérjen. - Igen, jól, köszi.. - motyogtam még kissé fojtott hangon.

A Vanessa nevű csaj majdnem megfulladt. Már megszoktam hogy az én, vagy a pumám látványa ezt csalja ki az emberekből.. Tény, hogy utóbbit rajtuk kívül összesen hárman látták...
- Szóval Vanessa és Flora. - ízlelgetem a neveiket. - Szekhmet a neve. - mondtam a pumán ismét végigsimítva, aztán visszafelé végighúztam rajta a kezem. Felnézett rám, én bólintottam, ő pedig kecses léptekkel odament a csajokhoz. - És ti mit kerestek errefelé? - kérdeztem. Ha ők faggatnak, hát akkor én is hadd tegyem.

Körbenéztem...mit kereshetnek errefelé este? Mindegy.
- Flora vagyok...vagyis Flor. - a lányt már láttam a suliban, de személyesen nem ismerem őt. Odafordultamhozzá, mert nagyon köhögött, mint megtudtam, Vanessa a neve - Jól vagy? - kérdeztem, és még mindig a pumát figyeltem. Olyan édes - Nagyon szép állat -jegyeztem meg. Hát, a nyugodt esti sétámból nem sok maradt. Nembaj..

Közelebb sétáltam majd megláttam....a...PUMÁT?! félrenyeltem és vadul köhögni kezdtem. Mit keres itt Derek Hale, meg még egy ember...meg egy puma? Még mindig fulladozva bemutatkoztam.-Vanessa vagyok-majd körbenéztem az "itt egybegyűlteken". Most komolyan...piknik partyt tartunk csak nem szóltak?

- Igen, Derek Hale vagyok. - biccentettem a kérdezőnek. - Előbb kaphatnék neveket? Nem szeretek névtelenekhez beszélni.. - jegyeztem meg karba tett kézzel. - De asszem talán nem paparazzók vagytok az erdőből szóval annyit elmondhatok, hogy kijöttem egy sétára. Plusz nagymacskát nehéz a házban tartani, naponta ki kell jönnöm megnézni Szekhmetet.. - vigyorodtam el, és végigsimítottam a puma fején, aki elégedetten dorombolt, fejét a kezemhez nyomta. Nem tudom mi ez a csoportosulás... Remélem nem vadászok.

Jó, lebuktam, de ezek szerintem nem csak én járkáltam errefelé. Kiléptem a fák takarásából és körbenéztem. Derek Hale itt van? Nemáár...az a fickó milliárdos és jól is néz ki.. Az a lány pedig a suliba jár, megismerem.
- Az engem is érdekelne - mondtam, és közben a idegesnek tűnő pumát figyeltem. Na ez érdekes..

Egyre több hangot hallottam. Mi van ma itt? Mikor választ kaptam a kérdésemre fájó szívvel elcsomagoltam a kaját és miközben még javában rágtam az utolsó falatot elõbújtam.
-Derek Hale?...Mármint AZ a Derek Hale?- kérdeztem hitetlenkedve. Ez a pasi dús gazdag!
-Mit keres egy magadfaj..khmm..szóval mit csinálsz te ilyenkor itt?- nem is tudtam hogy túrázgat...

A nagy pumázás közepette hangokat hallottam. Először nem tulajdonítottam neki figyelmet, aztán egyre inkább a fejembe verte magát a gondolat: Valaki van itt. Felugrottam, és figyeltem. Végül a valaki meg is szólalt..
- Derek Hale, a Hale Enterprises Inc. vezérigazgatója. Ott ki van? - kérdeztem. Valaki más dúdolt errefelé, majd elhallgatott.
- Na jólvan, mindenki jöjjön elő de rögtön, elég legyen a kandikamerából... - morogtam. Szekhmet mérgesen morogva felállt mellettem, és vicsorgott, a lábam mellé állt. Mi a franc? Épphogy kijövök, paparazzók fogadnak. Már az erdőbe is jönnek utánam, vagy mi?

Elégedetten csaptam össze a fizikakönyvet. Kész, megtanultam, remélhetőleg holnap egy sikeres doga elé nézek. Körbenéztem a szobámban, összerámoltam pár cuccot és felsóhajtottam. Kezdeni kéne valamit magammal...Ránéztem a kosarában szundikáló kutyámra
- Nem akarsz sétálni? - válaszként egy mormogást kaptam. Áh, lusta ez...de én miért ne mehetnék? Amúgy is szép az este. - Oké haver, akkor egyedül megyek. - megvakartam a füle tövét, felkaptam a fülhallgatót és kiléptem a házból. Dúdolva sétáltam az erdő felé, ám mikor elhallgatott a zene, mintha ágreccsenést hallottam volna. Valaki van errefelé rajtam kívül. Csendesen elindultam a hang irányába. Talán egy kis izgalom feldobja a napomat.

Ma később végeztem a suliban mint szoktam. Sietve hazarohantam, még szerencse hogy nem lakom messze az iskolától. Levágtam a táskát az ágyamra, átvettem a túracipőmet, majd csomagoltam magamnak az ebédből és becsúsztattam a tőrömet a csizmám szárába. Meg is vagyunk. Feldobtam a hátizsákot az egyik vállamra és kislisszantam az ajtón. Megkezdtem szokásos délutáni sétámat. A házunk közel van az erdőhöz így nem jelent nagy gondot elsétálnom odáig. Úgy döntöttem ma nem megyek be nagyon, maradok az erdő szélén mert apám bármikor otthon lehet és riaszthat hogy menjek haza. Fürgén közlekedek a fák között, már ismerem a járást. Az egyik fa tövében lepakoltam és kicsomagoltam az ebédet. Mmmm..még meleg. A kedvencem van ma... Ekkor mintha beszédet hallottam volna....De biztos csak képzelődtem. Nyugodtan ettem tovább. De most már biztos hogy beszédet hallottam! Kihajoltam óvatosan a fa mögül.
-Hahó...Ki van ott?-kérdeztem bátortalanul. Nem biztos hogy jó ötlet, hiszen nem is látom rendesen ki az. Sebaj! A tőröm itt van kéznél...azaz lábnál

Vanessa & Flora

Az irodában ücsörgésnek vége, végre mehettem haza. Alig léptem be a házamba, éreztem hogy ebből még kimozdulás lesz... Ittam egy pohár vörösbort, ettem egyet a lasagne-ból amit a házvezetőnő csinált.. Ó, finom! Naszóval. Ivás, evés, aztán leültem, átnéztem az e-maileket gyorsan.. A Blackberryt zsebre vágtam, aztán bedőltem az ágyba úgy tíz percre, de meguntam a tétlenséget, kiálltam a teraszra.
Estefelé járt az idő, szóval úgy döntöttem, elindulok egy kis futásra az erdőben. Szép naplemente volt, olyan kis vöröses.. Vérszínű. A levegő friss, elégedettem szagoltam bele. Határozott léptekkel kisétáltam a lakásból, és az erdő felé vettem az irányt.
Az erdő szélén füttyentettem egyet, pár perc múlva halk ágropogás után egy puma tűnt fel az ágak között, majd leugrott elém. Kecsesen rohant felém, majd mikor odaért, hozzám dörgölőzött.
- Szia nagylány. - guggoltam le, és megsimogattam a fejét, ő pedig elégedetten dorombolt. - Na mi újság az erdőben, Szekhmet? - vigyorogtam.
Felálltam, és körülnéztem. Remek, sehol senki.. Remélem így is marad. Egy kis pumadögönyözés sose árt, nem igaz? A nagymacska fölé álltam, aztán a hátára fordítottam, és vakarászni kezdtem a hasát, ő meg vidáman kapálózott, miközben hangosan dorombolt.

...